Az érintett települések polgármesterei tiltakoztak, és helyi népszavazások sorozatát helyezték kilátásba. A minisztérium ezért régiónként egyeztet a települési önkormányzatokkal a gazdaságtalanul üzemelő vasúti mellékvonalak jövőjéről.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium július elején jelentette be, hogy a kormány döntése értelmében év végére megszüntetnek összesen 28 vasúti mellékvonalat, amelyek együttes hosszúsága 942 kilométer. A döntést takarékossági okokkal indokolták: e vonalakon a vasúti közlekedés üzemeltetése 2006-ban 9,6 milliárd forintos ráfizetést okoz, és ez a veszteség évről évre nő. Ha fel akarnák újítani őket, az 200 milliárd forintnál is többe kerülne. Közlekedési szakemberek szerint ez a beruházás valószínűleg sohasem térülne meg, hiszen egy-egy szerelvényen átlagosan 19-en utaznak.

A döntés 890 ezer ember – csaknem minden tizedik magyar állampolgár – sorsát érinti. A dél-alföldi régióban különösen sok – a 28 közül 9 – vonal megszüntetését tervezték. A 210 várost és községet egyesítő Vasutas Települések Szövetsége rendkívüli ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Kunszentmiklóson. Az összegyűlt polgármesterek követelték a kormánydöntés visszavonását. Bejelentették, hogy az összes érintett településen helyi népszavazást tartanak, ha a kormány nem változtat álláspontján. A népszavazáson felteendő kérdést benyújtották az Országos Választási Bizottságnak, amely alkotmányosnak találta azt, és úgy foglalt állást, hogy ha összegyűlik a megfelelő számú aláírás, akkor meg lehet tartani a helyi referendumokat.

A polgármesterek azzal érveltek, hogy a vasúti személyszállítás megszüntetése fokozná a vidéki térségekben élő emberek hátrányos helyzetét, ami ellenkezik az Európai Unió törekvéseivel. Miközben az európai adófizetők által befizetett pénzből vidékfejlesztési programok sokaságát finanszírozzák, állították, a magyar kormány ezzel a döntésével nem javítja, hanem megszünteti a kisebb települések elérhetőségét. A tömegközlekedés fenntartása közszolgáltatás, amelyet az államnak kötelessége fenntartani.

A minisztérium képviselői közölték: a vágányokat egyelőre nem semmisítik meg, azokat teherszállításra továbbra is igénybe lehet venni, de meg kell fizetni a használatuk teljes költségét. A megmaradt személyforgalmat átterelik az autóbuszokra. Közlekedési szakemberek megvizsgálták az érintett körzeteket, és kiderítették, hogy számos helyen az autóbusz nem helyettesítheti a vonatot, mert a kisebb községek között nincs szilárd burkolatú út. De ott is, ahol létezik párhuzamos autóbusz-közlekedés, busszal utazni nemcsak pénzben, hanem gyakran időben is többe kerül, mint a vágányok rossz műszaki állapota miatt rendkívül lassan haladó vonattal. Ha a vasúti személyszállítás megszűnne, a 28 érintett mellékvonalon mintegy 1000 új autóbuszt kellene munkába állítani. Az autóbusz-közlekedést jelenleg üzemeltető Volán vállalatokat a jövőben valószínűleg magántulajdonba adják – az új tulajdonosok pedig megszüntethetik a veszteséges buszjáratokat is. Az önkormányzatok képviselői hangsúlyozták: ha a környező országok is tagjai lesznek az Európai Uniónak, és a határok könnyen átjárhatóvá válnak, akkor újra működhetnek olyan gazdasági vonzáskörzetek, amelyek mentén egykor a vasúthálózatot kiépítették. Kaszai János, a Békés megyei Vésztő polgármestere, a Vasutas Települések Szövetségének elnöke a Vésztő-Körösnagyharsány vonalat hozta fel példának, amely végállomása egykor a térség központja, Nagyvárad volt. Ennek a térségnek Románia Európai Uniós csatlakozása után újra Nagyvárad lehet a központja – nem érdemes felszámolni egy olyan vasutat, amelyre már a közeljövőben újra szükség lehet.

A probléma nemcsak a DKMT Eurorégió magyar területére jellemző – a Vajdaságban is számos vasútvonal van, amelyen már csak alkalmanként közlekedik a vonat, és jövőbeli sorsa tisztázatlan. A DKMT Eurorégió tervei között több vasút revitalizálása szerepel: például a Szeged-Kikinda-Temesvár, vagy a Szeged-Szabadka-Baja vonalé. A kormány és az önkormányzatok egyeztető tárgyalásai során Magyarországon alkalom nyílhatna egy olyan közlekedési koncepció kidolgozására, amely egyeztetné a gazdaságosság és a felzárkóztatás szempontjait, és példaként szolgálna a szomszéd országok számára is.

Tanács István