Amíg szűkebb Szerbiában inkább a szilveszteri bulikra készülnek, addig a karácsony előtti ünnepi várakozás hangulata a Vajdaságban egyre inkább érezhető, hiszen a tartományban élő 25 százaléknyi kisebbség döntő többsége december 25-én ünnepli a karácsonyt. Mint ismeretes, az ortodox kereszténység a „hagyományos” naptárhoz igazodik, s eszerint ők január 7-én emlékeznek meg Krisztus születéséről.

A Megváltó vagy a szeretet ünnepe?

A legtöbben persze sokan nem vallási szemszögből gondolnak a karácsonyra. A xx. századi állami politika jelentős mértékben kihatott arra, hogy a vallás visszaszoruljon az ünnepekből is. E téren jelentős a különbség a kisebb és nagyobb települések között. Falun az emberek leginkább a Megváltó születését várják, míg a városokban gyakran „a szeretet ünnepévé” módosult a karácsony. Mindenesetre, úgy falun, mint városon lassan, de biztosan változnak a szokások. Fenyőt szinte mindenütt díszítenek, sőt, az utóbbi időben a szokásőrzőbb családok a fenyőfadíszítés ősibb változatának, a glédicsfa-állításnak a hagyományát ápolják.

A karácsony is "elbulisodik"

A karácsonyi menü közel sem ennyire egységes. Igaz, hogy a legtöbb helyen még az asztalon van az alma, a dió, a méz, a mákostészta, a böjtösen készült bableves, de a csöndes családi vacsorát bővítendő megjelentek a zsíros és tartalmas vajdasági konyha legkülönbözőbb húsételei és édességei is. Ahogy az már az ünnepekkel lenni szokott, a karácsony is „elbulisodik”, legalábbis ami a roskadozó asztalokat és a magukat betegre evő ünneplőket illeti. Az egyházi méltóságok ugyan évről-évre hangsúlyozzák, hogy a karácsony lényege a lelkiségben van, de a karácsony előtti önmegtartóztatásra és töprengésre való böjtöt már csak kevesen tartják meg. E téren az ortodox keresztények példamutatóak. Habár gyakran nem is ismerik vallási jelentőségét, a pravoszlávok közül igen sokan nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszert a karácsony előtti negyven napon.

Édesség, meg amire szükség van

Lelkiség ide vagy oda, ember legyen a talpán, aki ezekben a napokban a „világias” intézmények felpörgető, agymosó reklámkampányának ellen tud állni. A hipermarketek kihasználják, hogy a polgárok egy része előbb, míg mások később ünnepelnek, hiszen számukra ez ideális lehetőség, hogy felhívják a figyelmet a legújabb termékre, amelyet persze „ünnepi áron „kínálnak. Az átlag vajdasági azonban kétszer is meggondolja, hogy mit vásárol. A gyerekek számára legfontosabb az édesség, a gyakorlatias szülő vagy nagyszülő pedig ehhez még azt teszi hozzá, amire a srácnak éppen szüksége van: legyen az télikabát vagy egy pár kesztyű – mindenkinek a zsebe szerint.

Amit a szív diktál, és amit a zseb enged

A tehetősebbek rétege, amely a lakosságnak körülbelül az egytizedét jelenti, alaposabban megpakolja a karácsonyfa alját. Az extra játékok mellett a nagyobb gyerekeknek, de a felnőtteknek is kellemes meglepetés lehet a becsomagolt hipermodern mobiltelefon, MP4-es lejátszó, vagy egyéb műszaki csoda. Jellemző, hogy az elfoglalt szülő vagy élettárs ilyenkor próbálja drága ajándékkal kiváltani az együtt nem töltött időt, a hiányzó törődést. Ehhez segítenek a gomba módra szaporodó bankok uzsorakamatos készpénzkölcsönei, amelyeket aztán a boldog ajándékozó a következő karácsonyig fizet vissza.

Természetesen az egyik legkeresettebb árucikk a fenyőfa, amelyből a természetvédők bánatára szintén nagy a választék. A balkáni káosz idején egész erdők tűntek el a nemzeti parkokból, mostanra azonban javult a helyzet. Bejegyzett faiskolák a kisebb fákat már 400 dinártól, azaz 5 eurótól árulják, az ár persze a fa méretével minőségével együtt nő.

Petárdára, füstbombára mindenkinek telik

A természetbarát civil szervezetek és egyes állami intézmények kampányának hatására egyre többen vásárolnak gyökeres fenyőt. Divat az enyhén giccses, de praktikus és olcsó kínai műanyag fenyő is. A Szerbiai Erdőgazdasági Vállalat a napokban 8000 gyökeres, minőségi és származási tanúsítvánnyal ellátott fát dobott piacra kedvező áron.

Érdekes, hogy elméletileg tiltva van a pirotechnikai eszközök forgalmazása, mégis Vajdaság-szerte a rendőrök szeme láttára árulják a boltokban és a piaci asztalokon a legrafináltabb durranó, szikrázó, füstölgő s ijesztgető eszközöket. Ha drága ajándékra nem is, de petárdára, füstbombára mindenkinek telik.

Miklós Csongor