A többség egy-két perces tudósításon kívül még nem készített egyebet

A temesvári Német Kulturális Központ és a szegedi Hóra Színház „Figyelj csak, szomszéd! Román-magyar határon átnyúló kulturális találkozások” című projektjének keretén belül 5-5 román és magyar egyetemista egy teljes hetet töltött a Maros jobb és bal partján. Egyáltalán nem volt könnyű feladat még a hallgatóknak sem, akik eddig nem igazán találkozhattak ilyen összetett feladattal. Össze kellett hozniuk egy dokumentumfilmet.  A többségük egy-két perces tudósításokon, vagy riportokon kívül még nem készített egyebet.  

A felrobbantott híd sorsa

Kocsor Erika: mindenki hozzátett valamit a filmhez

Kocsor Erika televíziós szerkesztÅ‘, a tíznapos workshop irányítója  szerint nem volt könnyű ezt a tíz embert úgy összehangolni, hogy mindenki úgy érezze:  hozzátett valamit az egészhez, az övé is egy kicsit ez a film. A műhelymunka elsÅ‘ napjának végén, miután átvették a dokumentumfilm készítés szakmai elemeit, megbeszélték a lehetséges témákat is.  A Magyarcsanád és Csanád közötti – azaz a romániai Cenad, vagy Őscsanád, ahogy a magyarcsanádiak mondják –, felrobbantott híd sorsa jó ötlet volt, és be is jött, mert ennek a két településnek a vezetÅ‘i, illetve az ott élÅ‘ emberek elkötelezett hívei a Maros-híd újjáépítésének – meséli az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztÅ‘je.

A híd történetén keresztül meg lehetett mutatni, hogyan élnek az emberek egy folyó szabta határ magyar és román oldalán.  A nemzetközi stáb elÅ‘ször Magyarcsanádon, azután a romániai Cenadon forgatott. Járták az utcákat gyalog, biciklivel, kisbusszal, de például a leendÅ‘ Maros-híd Å‘scsanádi hídfÅ‘jéhez a polgármester által hajtott stráfkocsin jutottak el. Találkoztak emberekkel az utcán, bementek házakba, kocsmákba, sÅ‘t, még az Å‘scsanádi Szent Gellért templom tornyába is felmentek. Elkísérték a két polgármestert a Maros partjára, és lefilmezték azt is, hogy miképp integetnek és köszönnek egymásnak: Bună Kati! – Szervusz Nicu!

Nyelvi sokszínűség

Béres Beatrix: a nyelvi problémákból is sokat tanultunk

– Még sohasem forgattam dokumentumfilmet. JövÅ‘re lesz egy féléves gyakorlatunk, majd meglátjuk, fog-e adni annyi gyakorlatot, mint ez a mostani. A csapat most nagyon jó volt, jól kiegészítettük egymást, sok tapasztalatot szereztem – vélekedett Béres Beatrix média szakos szegedi egyetemista.  Munkabeosztást készítettek, ki legyen a vágó, az operatÅ‘r, ki scripteljen. Megbeszéltek mindent, a film elsÅ‘ kockájától az utolsóig, mégis nagyon nehéz volt a megállapodás szerint dolgozni.  

Bea elismerte, hogy voltak problémáik. Nagy keveredés alakult ki például a kazettákat illetÅ‘en, vagy a nyelvi sokszínűség miatt. A munkanyelv az angol volt, de persze mindenki a saját anyanyelvén tudta igazán jól kifejezni magát. IdÅ‘nként ez gátja is volt a munkának, de nagyon sokat tanultak belÅ‘le.  Az öt román egyetemista közül volt, aki Temesvárról, Aradról, Zsombolyáról jött. Voltak közöttük olyanok, akik tudtak magyarul is.  Jó volt velük dolgozni – vélekedett Bea –, annak ellenére, hogy a csapat román tagjai abszolút másképpen dolgoztak, mint Å‘k Magyarországon (például a vágást, a scriptelést még nem nagyon ismerték),  viszont annyi ötletük volt, hogy nélkülük a film nem jött volna össze.

Komoly üzenetet is tartalmaz

Szopos Kinga: az utolsó két nap nem sokat aludtunk

– Nem osztottuk be jól az idÅ‘nket mi diákok, így aztán a végére teljesen „kinyúltunk”. Mint ahogy az egyetemistáknál szokás, mindent a végére hagytunk, így aztán az utolsó két napon nem is igazán aludtunk. De nagyon megérte! A film fÅ‘szereplÅ‘je, Szopos Kinga temesvári média szakos hallgató szerint az volt a legjobb, hogy mindent meg lehetett beszélni a munkával, a forgatással, a szerkesztéssel kapcsolatban. Lehetett sokat kérdezni, mert a szerkesztÅ‘i munkát átfogó Kocsor Erika mellett a workshop másik oktatója M. Kovács Zoltán operatÅ‘r is mindig készségesen válaszolt kérdéseikre. Apró zökkenÅ‘ket Kinga is említett, mert igaz, hogy a végére egy jó csapat állt össze, de a munkamegosztásból eredÅ‘en a terhek viselése nem volt egyenletes, a vállalt feladatok elvégzése is olykor-olykor pontatlan volt.

– Olyan filmet készítettünk, amelyen mindenkinek a keze nyoma, a szíve, a stílusa felismerhetÅ‘ – értékelt a film elkészülte után Kocsor Erika. Persze, ebbÅ‘l következÅ‘en elég vegyes stílusú lett a film, sokszínű... Jó értelemben sokszínű. Változatos, színes, érdekes, játékos – de komoly üzenetet is tartalmaz. (Munkatársunktól)