Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Vajdasági legenda – és a valóság

Mezőgazdaság - 2007-12-09 10:51:48
A tartomány egykor Jugoszlávia éléskamrája volt, ma búzát is alig vetnek. Bizonytalan az agrárpolitika, egymás mellett él törpebirtok és latifundium, az ágazat hasznát kereskedelmi monopóliumok fölözik le – ez jellemzi ma a vajdasági mezőgazdaságot.

Aratás Óbecsén - a föld termékeny, de a rekordhozamok ideje lejárt
A titói Jugoszlávia idején Vajdaságot egyszerűen az ország éléskamrájaként emlegették mind az állami szervek, mind pedig az ország lakosai. Egy idelátogató japán küldöttség annak idején azt mondta, hogy ők egész Európát ellátnák élelmiszerrel, ha ilyen minőségű földjeik lennének. Tény és való, hogy a régióban Vajdaság rendelkezik a legtermékenyebb szántófölddel, de a rekordhozamok és a terméscsúcsok ideje már régen lejárt. Mostanság a fejlettebb uniós országokban a búza átlagos hozama 7-9 tonna, Vajdaságban viszont 4, a szűkebb Szerbiában pedig 3,5 tonna körül mozog.

Szerbiában körülbelül 4 millió hektárnyi megművelhető föld van, ebből 1 millió 650 ezer hektár található Vajdaságban. Ez a földterület bőségesen kielégíthetné az ország élelmiszerszükségletét, de az utóbbi két évtized katasztrofális mezőgazdasági politikája oda vezetett, hogy évről évre felvetődik a kérdés: lesz-e elég saját termesztésű kenyérgabona. Ehhez hozzájárul az állami kapcsolatokkal rendelkező kereskedelmi társaságok manipulatív piaci viselkedése is. A gazdáktól potom pénzért felvásárolják a terméket, majd óriási haszonkulccsal adják tovább a hazai vagy a külföldi piacon. Jellemző például, hogy a Salford vállalat a szerbiai tejfeldolgozás 85 százalékát tartja a kezében. Sokan úgy látják, a monopolhelyzetű cég gyakorlatilag annyit fizet a tejtermelő gazdáknak, amennyit akar, s annyiért adja el a termékeit, amennyiért csak akarja.

Kiszámíthatatlan a piaci helyzet

A belgrádi lapok a napokban arról cikkeztek, hogy Montenegróban a szerbiai tejtermékek kevesebbe kerülnek, mint itt, ahol előállítják őket. Hasonló a helyzet az étolajjal is. Ehhez persze az is kell, hogy az országban rohamosan csökken a sertés- és a szarvasmarha-állomány. A gazdák belefáradtak az ingadozó árak kalkulálgatásába, a kiszámíthatatlan piaci helyzet követésébe: aki csak teheti, más megélhetés után néz. A kormány évekig nem vette komolyan a parasztemberek figyelmeztetését, akik arra mutattak rá, hogy az ágazat működéséhez hosszú távú tervek, állami támogatás és stabil árpolitika szükséges.

A szántóterület 90 százalékát nem tudják öntözni
Az idei aszály felszínre hozta a rendszerbeli hiányosságokat, amelyeket végül a szaktárca is kénytelen volt beismerni. A magukra maradt földművesek tiltakozásaik dacára jóformán semmilyen kártérítésben nem részesültek a katasztrofális szárazság következményeinek elhárítására. Mivel sokan forgótőke nélkül maradtak, az átlagosnál jóval kevesebben vetettek búzát. Az ország egyik legjobb szakembere, dr. Miroszlav Malesevics, az Újvidéki Mezőgazdasági Intézet munkatársa elmondta: az országban még soha sem vetettek ilyen kevés búzát, mint az idén. Mindeddig csak 440 ezer hektáron került földbe a mag, így szinte biztos, hogy Szerbia – óriási termelési potenciálja mellett – jövőre gabonabehozatalra szorul.

Kisgazdák és újgazdag farmerek

A fonák helyzet kialakulásához a kormány szakszerűtlen és érdekcsoportokat támogató hozzáállásán kívül az is hozzájárul, hogy sem Szerbiában, sem pedig Vajdságban nem működnek megfelelő termelői szövetségek, az egyéneket, a kistermelőket pedig bedarálja a kereskedelmi lobbi. Az átlagos kisgazda még mindig csak 3-4 hektárnyi földdel rendelkezik. Igaz, legtöbbször nem ebből él, inkább csak nosztalgiából művelgeti a családi parcellákat. A rengeteg felaprózott gazdaság azonban hiába birtokolja a földterületnek több, mint 80 százalékát, ha nem tud egységesen fellépni a piacon. Vannak ugyan próbálkozások, de a mezőgazdasági termékpiac mozgásait továbbra is a politikusi körökben támogatással rendelkező kereskedelmi lobbi, illetve az összterület kevesebb mit 20 százalékával rendelkező, de fejenként 20-30 ezer hektár földet össszevásároló újgazdag farmerréteg irányítja.

Az utóbbi évek rossz termelési eredményei ellenére az államnak továbbra sincs támogatási politikája. A tartományi végrehajtó tanács a jogai és lehetőségei arányában segíteni próbál a gazdáknak. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatója, Szabó József elmondta, hogy az illetékes tartományi szervek többféle hitelt biztosítanak a bejegyzett gazdaságoknak, igen kedvező feltételek mellett. Van olyan hitel, amelyet mindössze 2,1 százalékos kamatlábbal kínálnak például öntözőrendszerek kiépítésére. A gépállomány elöregedése mellett a tartomány mezőgazdaságának legnagyobb hiányossága az, hogy a Mária Terézia idején kiépített Ferenc-csatorna vize még mindig kihasználatlanul folyik végig Vajdaságon, hiszen a lehetséges 500 ezer hektárnyi termőföldnek csak egytizedét öntözik a gazdaságok.

Miklós Csongor

Megtekintett oldalak: 4,099,170

A projekt partnerei: