Iszapos és büdös

A gyálai holtág: egy kis időt ki lehet bírni a vízben, ha az ember beleesik

Fekete Bögének vagy Feketevíznek is nevezik a gyálai Holt-Tisza Szegedhez közel eső szakaszát. A tizennyolc kilométeres állóvíznek van ugyan vízpótlása az élő Tiszából, tehát tartalma, ha lassan is, de cserélődik – ez azonban nem segít a holtágak jellegzetes problémáján, az eliszaposodáson, valamint azon sem, hogy szerves és szervetlen hulladékkal van tele az egész. A felső részen több méter mély az iszap, és Szeged tisztítatlanul idecsatornázott szennyvizének melegben komoly szaga is volt. De nem csak a városi szennyvíz – mely már régen nem ide folyik – rontja a vízminőséget: a holtág mentén végig kiskertek sorakoznak, amelyeknek a szennyvize szintén a mederbe csorog, ahogy ide szivárog a műtrágya és a rovarirtószer is.

Sára Endréné: az emberek csak azt látják, de jó ez a víz, lehet vele locsolni

– Kérdezték tőlem a horgászok, hogy mit csináljanak, ha látják, hogy valaki belemossa a vízbe a permetezőgép tartályát – mondja Sára Endréné, a röszkei Beretzk Péter Természetvédelmi Klub vezetője. – Hát fényképezzétek le, mondtam, mást nem tudtok tenni. Az egyik vásárolja a kishalat, a másik meg ráönti a mérget. Az ilyesmi nem változik könnyen, át kell gondoltatni az emberekkel, mit csinálnak. Ugyanis nem látják, hogy ez érték, illetve csak annyiban, hogy de jó ez a víz, lehet vele locsolni.

Kis időt ki lehet bírni, ha az ember beleesik

– A gyálai Holt-Tiszán lehet segíteni: a szennyező forrásokat fel kell tárni és meg kell szüntetni, az iszapot ki kell kotorni, utána lehet gondolkodni azon, hogy mit is kezdjünk vele – mondja Rácz Péter, a projekt felelőse a szegedi fejlesztési irodán. – Jelenleg Interreg-pályázat keretében folyik a tervezés: a szerbekkel közösen vizsgáljuk, hogyan lehet mindezt megvalósítani. Fel kell mérni, hogy mennyi iszap van, az milyen anyagokat tartalmaz, hogyan kell kezelni, hová lehet elhelyezni. A szerb területen lévő pánai holtág kevésbé szennyezett, viszont jobban eliszaposodott, nagyobb része nádassal borított. Lakossági fórumokon vizsgáljuk, hogy mit szeretnének a helybeliek. Felmerült, hogy legyen sétány, kerékpárút, illetve teknős-bemutató. Fürdővíz már nem lesz belőle, akárhogy kitisztítjuk.

– A hetvenes években még fürödtünk a Holt-Tiszában – emlékezik Sára Endréné – de ma már eszembe sem jutna. Esetleg csónakázótavat lehetne még kialakítani. Egy kis időt ki lehet bírni a vízben, ha az ember beleesik.

A legérdekesebb terv, a teknőcbemutató, a holtág jellegzetes élőlényéhez, a mocsári teknőshöz kapcsolódik: ez a jószág nagyszerűen elvan a szerves hulladékkal teli vízben. – A gyálai Holt-Tisza ennek ellenére sem lesz Szeged fő attrakciója – véli Rácz Péter. – Legjobb esetben normalizálódik a helyzet, visszatérhetnek a horgászok, megszűnik a bűz.

„Esővíz” aszálykor

Röszkén többet várnak, akik egyáltalán foglalkoznak a dologgal.

Jó lenne, ha körbe lehetne sétálni, vagy biciklizni

– Jó lenne, ha ezt az értéket lehetne valamire használni, mert az kevés, hogy néha kijön valaki, és megnézi – mondja Sára Endréné. – Jó lenne, ha körbe lehetne sétálni, vagy biciklizni, de még ennek is komoly akadálya van: a parti telkek tulajdonosai úgy gondolják, hogy az ő ingatlanuk a meder közepéig tart. Ezért sok helyen egészen leér a vízbe a kerítés. Volt fája a hullámtérnek, csak… eltűnt. A nádas megmaradt, de azt is rendszeresen felgyújtják. Abszolút jó szándékkal, mert milyen szép az új nád. Az egyiküknek mutattam a múltkor, hogy persze, de nézd, itt a sült teknős. Mennyi is ennek az eszmei értéke?

A röszkeiek álma egy tanösvény, ennek elkészítéséhez neki is fogtak: komoly munka van mögöttük, csak látszatja nincs sok. Sára Endréné büszkén mutatja azt a pár négyzetméteres sarkot, amelyet többnapos társadalmi munkával sikerült rendbe tenni: a társadalmi összefogás eredménye az, hogy fák között fű nő egy zsebkendőnyi földön. Ide kerül majd egy tábla, meg talán egy halászkunyhó is.

– Hatot fordult az IFA, mire elhordtuk innen a szemetet – mutatja Sára Endréné. A díszsarok mellett valami szutyok csörgedezik a vízbe – és ilyen befolyóval tele van a partszakasz. Azt mondják a helybeliek, hogy esővíz jön a faluból. Kérdés, hogy akkor miért csörgedezik a legnagyobb aszályban is.

– Ha valóban történik valami a mostani tervek alapján, az alkalmat ad arra, hogy az összes problémával egyszerre foglalkozzunk, minden szennyezést lezárjunk – mondja Sára Endréné.

Megvalósítás: középtávon

Júniusban zárul az INTERREG-projekt, akkorra készül el az ATIVÍZIG, illetve a szerb partner a vízügyi engedélyes tervvel és a megvalósíthatósági tanulmánnyal. Rácz Pétert arról kérdezem, mennyi az esélye, hogy a rehabilitációra valóban sor kerül, illetve hogyan lehetne azt finanszírozni.

– A megvalósításhoz nagyságrendekkel nagyobb forrásokra lenne szükségünk, az INTERREG kevés – mondja a projektvezető. – Magyar részről vagy a Regionális Operatív Programot, vagy a Környezetvédelmi Operatív Programot lehetne megcélozni.

– Hasonló nagyságrendű környezetvédelmi beruházásban részt tud venni Szerbia?

– A megvalósítással középtávon kell számolni – véli Rácz Péter – és nem tartom kizártnak, hogy szerb támogatással valamelyik operatív program keretében meg tudjuk valósítani a terveket. Reméljük, szép dokumentáció lesz, és nem a polcnak készül.

Tanács Gábor