Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

A tulajdonosé a sajtószabadság

Média - 2008-05-15 23:01:32
A magántulajdon lehetővé teszi a sajtószabadságot, de egyben korlátjává is válik. A véleményszabadság helyett mindinkább a profitszerzés válik uralkodóvá – hangzott el az ERIC projekt újvidéki zárókonferenciáján.

Mintegy ötven magyarországi és szerbiai zsurnaliszta vett részt az ERIC zárókonferenciáján

 

Május14-én rendezték Újvidéken, a tartományi képviselőház székházában a DKMT Eurorégió ERIC projektjének zárókonferenciáját. Mintegy 50 szerbiai és magyarországi zsurnaliszta jelenlétében a szerzői jog és az internet viszonyáról valamint a médiaprivatizációnak a sajtószabadságra gyakorolt hatásáról hangzottak el előadások.

 

Az internet: tenger, tele kalózokkal

 

Kruzslicz Péter, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának doktorandusza a jelenlegi világhálót ahhoz az időszakhoz hasonlította, amikor a tengerek már hajózhatók voltak, de még nem léteztek a viszonyokat szabályozó törvények. Kruzslicz szerint az internet megjelenése csak felerősítette a szerzői jogvédelem már korábban is érzékelhető válságát. A klasszikus szerzői jog ugyanis egyedi művekhez kapcsolódik, és a jogosulatlan másolás, felhasználás ellen nyújt védelmet. A digitális technika azonban eltünteti a kézzel fogható valóságot, amelyet a hagyományos szerzői jog védett – az internet használata önmagában is másolás. Így a szerzői jogok tulajdonosainak pozíciója tovább romlik a felhasználókéval szemben.

 

A tengeri jog rendje is akkor szilárdult meg, amikor kellően erős érdekcsoportoknak érdeke fűződött ehhez. Akkor tehát, mondta Kruzslicz Péter, amikor az egykori kalózok már törvényes kereskedőként akarták megőrizni és tovább javítani megszerzett pozícióikat. Az internet világa még nem tart itt: ma a legerősebb szereplők az internetszolgáltatók, illetve az adathordozók gyártói. A megoldás is ebben az irányban körvonalazódik: például a szerzői jogdíjakat az adathordozók árába építik be. Egy másik lehetséges megoldás, hogy a szerzői jogok tulajdonosai közös jogkezelő szervezeteket bíznak meg jogaik védelmével, amelyek kellően erősen és képzettek ahhoz, hogy a jogoknak érvényt szerezzenek.

 

Misszió helyett profit

 

A médiavállalkozások privatizációja egyszeri, soha vissza nem térő pillanat – állította az újvidéki konferencián Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, aki a magyarországi tapasztalatokról beszélt. A privatizáció idején kialakult állapotok bebetonozódnak: azoknak a monopolhelyzetű megyei lapoknak, amelyek átmentek a külföldi médiacégek tulajdonába, belátható időn belül nem lesz konkurenciájuk, mert ahhoz annyi pénz kellene, amennyi nem térülne meg az adott piacon.

Eötvös Pál: a gyenge lábakon álló demokráciákban a média is gyenge lábakon áll

 

A magántulajdon teszi lehetővé a sajtószabadságot, de a tulajdon egyben korlátja is a sajtószabadságnak – mondta Eötvös Pál. A szabad véleménynyilvánítás joga és a tulajdon fölötti rendelkezés joga kerül szembe egymással, amikor egy médiavállalkozás tulajdonosa beleszól az adott média szerkesztésébe. A klasszikus európai lapokat rendre olyan családi vállalkozások alapították, amelyek nem egyszerű profitszerző tevékenységnek, hanem politikai és kulturális missziónak is tekintették tevékenységüket. A globalizáció azonban helyzetbe hozta a koncentrálódó nemzetközi médiavállalatokat, amelyek nem kötődnek egy-egy ország sajátosságaihoz, helyi érdekviszonyaihoz, a médiumot is ugyanolyan árunak tekintik, mint bármi mást: egyéb értékszempontokat figyelmen kívül hagyva minél kevesebb költséggel minél nagyobb hasznot akarnak elérni.

 

Eötvös Pál szerint a privatizáció során a szerkesztőségi közösségeknek arra kell törekedniük, hogy – lehetőleg különleges jogokkal is felruházott – tulajdonrészt szerezzenek a kiadóvállalatban. Ezen kívül erősíteni szükséges a szakmai érdekvédelmet és a szolidaritást is.

 

A közszolgálat magánosítása

 

Vajdaságban a kisebbségi és önkormányzati médiában is privatizáció zajlik – ez azonban sokkal brutálisabb következményekkel jár, mint az eleve profitorientált média magánosítása – jelentette ki Dubravka Valics-Nedeljkovics, az Újvidéki Egyetem Filozófia Tanszékének oktatója. Miközben a multietnikus Vajdaságban hosszú ideje gyakorlat volt az, amit az Európai Unió is támogat, hogy a kisebbségi népcsoportokat a saját nyelvükön kell tájékoztatni, és a média segítségével megőrizni kultúrájukat, most ezeket a médiumokat is magánosítják.

 

Egy részüket a kisebbségi népcsoportok nemzeti tanácsának tulajdonába adják. A nemzeti tanácsok azonban nem tudják eltartani a lapjukat, rádiójukat, mert nincs elegendő saját bevételük. Így a költségek 90 százalékát továbbra is költségvetési forrásból fedezik, miközben a döntési jogok egy-egy szűk politikai csoport kezébe kerülhetnek.

 

Egy másik részüket – például azokat a kisebbségi rádiókat, amelyek egy-egy frekvencián különböző műsorsávokban több etnikai csoportot is szolgáltak –, privatizálják. A magántulajdonos megváltoztatja a belső arányokat – például a műsoridő eltolódik a szerb nyelvű adás javára, miközben például a kisebbségi szlovákoknak már csak mutatóba marad egy kevés program. Így a kis célközönséget megcélzó szlovák adás újságíróit elbocsátják, a nagyobb szerb hallgatóság pedig növeli a hirdetési bevételeket.

 

Született egy törvény az önkormányzati tulajdonban lévő médiumok privatizálásáról is. Ezt a folyamatot azonban nem vitték végig, mert a gazdagabb önkormányzatok nem akarják kiadni a kezükből a hatalmi eszközül is szolgáló médiumokat. A magántulajdonlás egyébként is a közszolgálati tartalom csökkenésével jár; a tulajdonosok hálózatokat hoznak létre, és rövid időben sugároznak helyi információkat, a többi műsoridőt semleges töltelékanyagokkal, zenével és hirdetésekkel töltik ki.

 

Szabadúszók fuldoklása

A privatizált médiában akár a 90 százalékot is eléri a szabadúszók aránya

 

Szerbiában 20 ezer ember dolgozik a médiában, közülük 8 ezren újságírók – mondta el Radomir Csubranovics, a Vajdasági Újságírók Szövetségének elnöke. A Vajdaságban 1200 újságíró van. A privatizáció során eddig 30 nagyobb nyomtatott médiumot, és 20 elektronikus médiavállalkozást adtak el. A korábbi létszámnak mintegy 30 százalékát elbocsátották. Egyre terjed az újságírók kiszolgáltatottsága. A privatizált médiában néhol már a 90 százalékot is eléri a szabadúszók foglalkoztatása. Nem állást adnak nekik, legfeljebb bizonytalan honoráriumot – ez azonban még azoknak is számos hátrányt jelent, akiknek rendszeres jövedelmük van ebből: például nem kapnak hitelt a bankoktól.

 

A politikai függőség ugyan lazul, de a gazdasági hatalom maga alá gyűri az újságírókat. Miközben tapasztalt, idősebb médiamunkások sokasága kerül az utcára, összesen 8 állami és magánegyetem ontja a friss diplomás újságírókat. Egy újságírói végzettséget tanúsító oklevél nem jelenti, hogy tulajdonosa el is  tud helyezkedni a szakmában – de ha a tulajdonos akarja, bárkit felvehet újságírói munkakörbe a végzettséget igazoló diploma nélkül is.

 

Az előadásokat követő vitában hangzott el Eötvös Pál zárszónak is beillő megállapítása: a gyenge lábakon álló demokráciákban a média is gyenge lábakon áll.

 

Tanács István

Megtekintett oldalak: 4,285,505

A projekt partnerei: